#2 Már megint ő..

 Sziasztok. Meghoztam a 2.részt.Köszönöm a kommenteket és azt a 2 feliratkozót. Örültem neki, de remélem leszünk még többen is. Szóval kommenteljetek és iratkozzatok fel. 2komi után hozom a kövi részt :)xx

~Lara szemszöge~

  Akik ismernek, mind tudják rólam, hogy nem a koránkelésről vagyok híres. Ez ma sem volt másképp. Kómás fejemet felemeltem selymes párnámról és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, mennyit üt az óra. Ugyan a reggel miatt még elég homályosan láttam, de annyit ki tudtam venni, hogy a kijelzőn nagy betűkkel virít, 11:26. Kiemeltem a lábaimat a jó meleg paplan alól, belebújtam a mamuszomba és lebattyogtam a lépcsőn, amely egy-egy foknál megnyikordult.Anyu és Apu már-mosolyogva(?)-vártak a konyhában.
 -Jó Reggelt Lara- köszöntött kedvesen anyu. Mit ne mondjak, kissé meglepett- beszélnünk kell valami fontos dologról- vette komolyra hangnemét. Őszintén szólva kicsit megijesztett.Vajon mi lehet? Nem kellett gondolkodnom, ugyanis a következő másodpercben már választ is kaptam kérdésemre.-Arról lenne szó, hogy Apáddal el kell utaznunk egy kis időre Spanyolországba, mert felajánlottak egy jobb munkalehetőséget és nem szeretnénk elszalasztani. Fél évről lenne szó, de majd időközönként haza jövünk meglátogatni. Fél évről lenne szó..egyenlőre-emelte ki az utolsó szót- Mivel már nagy lány vagy, itthon maradhat egyedül és nem kell a Nagyihoz menned-még jó- de azért örülnénk, ha sokszor meglátogatnád.-csak úgy áradt belőle a szó. Mintha felhúzták volna, mondjuk már megszoktam. Sokszor van ilyen.-..a kis polcon-szakította félbe gondolatmenetemet Anyu.
 -Öööm. Mi van a kis polcon-kérdeztem vissza.
 -A lakáskulcs. És örülnék, ha nem veszítenéd el-na igen, én jó vagyok a cuccaim elvesztésében.-Vigyázz magadra-jött közelebb Anyu és megölelt-és ne reggel 6-kor gyere haza minden nap, ha lehet-jó kislány módjára bólogattam.Apu következett. Karjaiba zárta nem túl nagy termetű testem és a fülembe súgott pár szót.-Csak óvatosan. És légyszíves telefonálj, ha valami baj van. Erre felé sok az elvetemült állat, aki az ilyen szép lányokat szereti.-hirtelen a Göndörke vigyorgó képe ugrott a szemem elé és rájöttem, még a nevét sem tudom. Gyorsan elhessegettem ez a gondolatot és óvatos ellöktem magamtól.
 -Jaaj Apu. Tudok vigyázni magamra-mosolyodtam el.
 -Nekünk mennünk kell, itt a taxi. Pénzt pedig minden hónapban küldünk a lakbérre és a megélésedre.Szeretünk-azzal az ajtó becsukódott és egy kis időre mondhattam, hogy enyém a ház.Bár már előre érzem, hogy nem leszek túl sokat egyedül itthon. Gyorsan felszaladtam a szobámba, kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam is barátnőm számát.2 csöngés után fel is vette.
 -Hallod.. olyat mondok, lehidalsz.-szóltam bele rögtön.
 -Na ki vele-sürgetett. Töviről hegyire elmeséltem neki mindent.. kétszer, ugyanis azt hitte álmodik.
 -Hát ez bazira jó-állapította meg- csajszii.. bulit csapunk- na ettől féltem.
 -Nem hiszem, hogy jó ötlet. Ha fény derül rá, Anyámék kinyírnak.
 -Jó, nyugi. Nem nagyot csak egy kisebbet és megválogatjuk kiket hívunk.-szorosan behunytam a szeme és úgy válaszoltam.
 -Rendben- de már előre láttam, hogy nem túl jó döntés.Le is tettük a készüléket, miután megbeszéltük, hogy este átjön.
 Hasam egy nagy korgással jelezte, hogy kéne valamit ennem, ugyanis másfél órája indultam el reggelizni. Lementem a konyhába, betettem egy pirítóst, majd míg kész nem lett, megcsináltam a kakaómat. A kenyérsütő kattant, ami azt jelenti el is készült a kenyerem. Rá csurgattam a mézet egy csiga alakot formálva, majd úgy kentem el. Kis kori hagyományom, még Anyu mutatta. Mire végeztem a reggelivel, már 1 óra volt, gondoltam, most már neki állhatok készülődni. Melegítő nadrágot húztam a lábamra, hozzá egy ujjatlan sport pólót vettem. A fürdő felé vettem az irányt, ahol egy egyszerű copfba fogtam a hajam és egy alap sminket kentem magamra, hisz az edzés folyamán úgy is elkenődik. Fogtam egy fél literes-Colas-üveget, amin ráadásul a saját nevem szerepelt, odasétáltam a csaphoz és engedtem bele jó hideg vizet. Elővettem rég használt sport táskám, majd abba tettem bele a telefonommal és pénztárcámmal együtt. Fél 2 volt. El is indultam, hogy normális tempóban oda érjek időben.
  Megálltam a nagy vaskapu előtt és mély levegőt vettem-Biztos ezt akarod?-kérdezte a belső hangom-Igen!Lara ne szórakozz már, indulj!-"válaszoltam", ezzel járásra bírva lábaimat. Sec perc alatt bent is voltam az edző teremben, ahol Mike már várt.
 -Hello Lara-üdvözölt-Micsoda pontosság-tárta szét a karjait.
 -Szia.Ezt meg kell szoknod tőlem. Ha megígérek valamit, azt legtöbb esetben be is tartom.-mosolyogtam.
 -Ezt jó hallani. Akkor kezdhetjük is. Látom rajtad is van már az edző ruha.Már egy fél órája edzettünk, mikor hirtelen megcsörrent e telefonja.
 -Ne haragudj, ezt fel kell vennem.Addig csináld tovább, mindjárt jövök-Azzal kisétált a teremből.
 Eddig két mozdulatot mutatott, hogy hogyan üssem. Kisebb-nagyobb sikerrel csináltam őket. Mikor a bal kezemet lendítettem volna, valaki egy határozott mozdulattal megfogta azt, míg másik kezét a derekamra vezette.
 -Lejjebb vidd a kezed Édes-tanácsolta, viszont nem Mike hangját véltem felfedezni beszédében..jajj.nee..