Prológus

Sziasztok. Már egyszer belekezdtem egy blogba, de nem lett túl nagy sikere. Valahogy éreztem, hogy nem lesz, mert igazából még nekem is túl egyszerű volt. De most megpróbálkoztam egy másikkal, hátha ez elnyeri a tetszéseteket, ha igen kommenteljetek és iratkozzatok fel visszajelzés képpen. 2 komment után hozom a következő részt:))

Hogy lehetne boldog az ember élete, ha azok, akikkel együtt él, nem szeretik. Akár mit csinál, az csak rossz lehet, mintha utálnák, de ugyanakkor haza rendelik időben, nehogy baja essen. Bár őt ez nem mindig érdekli, azok ellenére, hogy nem rossz ”gyerek”. Sokszor Nagymamájához megy, akivel nagyon jó a viszonya, rá inkább tekint úgy, mint anyukája.

Lara Smith vagyok, most töltöttem be 18. életévemet, ezzel befejezve az iskolát. Kitűnő tanuló voltam és illedelmes, ezzel szemben sok csínytevésben részt vettem, amiket legjobb barátnőmmel, Amyvel eszeltünk ki. Itt állok a felnőtté válás küszöbén és nem tudom, mi szeretnék lenni. Sajnos sok időt töltök otthon, ezáltal minden nap hallgathatom szüleimtől, hogy „kezdjél már magaddal valamit”. Na igen ez jogos és egyet értek velük, de a kérdés.. hogy mit? A semmittevéssel előjön rajtam a depresszió és a mindenki utál érzés, de ezt azzal, hogy bedugom a fülhallgatóm és max hangerőre tekerem a One Direction vagy a Lawson legújabb számát, nem múlik el. Hirtelen mintha villanyt gyújtottak volna a fejemben, támadt egy számomra kíváló ötlet. Nem szeretnék senkit bántani, de a boxzsák arra való, hogy üssék.. nem? Áldom azt a napot, mikor ez eszembe jutott. Lehet, hogy mégis jobbra fordul az életem..?