#1 Remélem még látjuk egymást..

Halii. Meghoztam az első fejezetet. Próbáltam elővenni a jó fogalmazásom, azért remélem valamennyire sikerült. Ha van egy kis időtök kommentejétek, hogy tudjam ,mennyire tetszik. ja és persze iratkozzatok fel. 2 komi után jön a kövi rész xx

~Lara szemszöge~

Éppen Amyvel beszéltem telefonon, mikor ez az ötletem támadt.

 -Úúú, figyelj, van valami és érdekelne a véleményed, de már leszakad a kezem annyit telefonálunk. Mi lenne, ha negyed óra múlva találkoznánk a törzs...-be sem fejeztem a mondatot és közbe vágott.

 -Rendben-már csak a pittyegés jelezte a fülembe, hogy a vonal megszakadt.

Gyorsan felkaptam magamra egy sötétkék farmert, egy vörös pólót és mivel az időjárás kedvezett nekünk csak egyszerű nyári cipőt.

-Elmentem, majd jövök-ordítottam el magam, nehogy aztán megint vita legyen, hogy se szó, se beszéd eltűntem.

Gyorsan rakosgattam egymás után vékony lábaim, hogy minél előbb beszámolhassak barátnőmnek a fejleményeimről. Röpke 4 utcányira volt a Starbucks a házunktól, így máris ott álltam előtte és az órámra pillantottam, Amy mikor érkezik meg. Ebben a pillanatban hangos sikítás közepette rohant felém egy szőke lobonc..nem is sejtem ki lehet. Miután jó szorosan megölelgettük egymást, beléptünk az ajtón, ami abban a pillanatban egy csilingelő hangot adott ki, jelezve, hogy jött valaki. Elkértünk a szokásos forrócsokinkat, amit Mike óvatosan helyezett a kezünkben, nehogy kilötykölje és megégesse vele vékony bőrünket. A már jól ismert asztalnál foglaltunk helyet és máris rátértünk a tárgyra.

 -Szóval mi lenne az?-húzta fel az egyik szemöldökét Amy kíváncsian.

 -Tudod..mostanában nem csinálok semmit szinte.Zenét hallgatok,olvasok és Veled meg a Nagyimmal vagyok.Majd mikor épp egyik sincs a szüleimmel egy légtérben tartózkodom, ami nem jelenthet mást, csak veszekedést. Ezáltal eléggé felhúzom magam és ideges leszek. És most jön a fekete leves. Arra gondoltam, hogy elmehetnék boxolni és ott minden fölös energiámat leadnám-hadartam el gyorsan és csak remélni tudtam, hogy Amy bírta követni.

 -Ööö..értem. Figyelj, ez a te döntésed, én nem szeretnék beleavatkozni. De tudd.. ha egy karcolás is lesz rajtad, mert mondjuk ki akar állni ellened valaki harcolni, velem gyűlik meg a baja. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy elviseljem, ha bajod esik.-tisztában vagyok vele, hogy mennyire szeret és én is őt, de olyan jó volt hallgatni, hogy ennyire megszeretne védeni, mondandója végére meggyűlt könnyel a szemem.

 -Szeretlek-csak ennyit bírtam mondani

 -Ha szeretnéd, még most elmehetünk a városi box klubba-ajánlotta fel

 -Úúú, jó-máris fölpattantunk és egy "szia" után-mivel ismertük Mikeot- elhagytuk a kávézót. Mivel Londonban a központban laktunk, így minden közel volt egymáshoz. Sétáltunk egy keveset és máris ott tornyosodott felettünk a betontömeg amire nagy betűkkel volt kiírva, hogy BOX. Bemerészkedtünk az épületbe, aminek a vasból készült ajtaja hangosan felnyikordult. A következő pillanatban egy 19 év körüli-elég helyes-fiú lépett elénk.

 -Segíthetek valamiben?-vette elő perverz mosolyát, ezzel megmutatva édes gödröcskéit. Jajj Lara mi beszélsz? Azt se tudod ki ő..

 -Ööm.Ha meg tudnád mutatni, hogy hol lehet box órákat kérni akkor igen-mosolyogtam vissza

 -Ilyen vékony kislányok boxolni szeretnének?! Netán önvédelemből?-kissé megrémisztett..és ahogy a gyönyörű zöld szemeivel fogvatartott.

 -Egyúttal az is benne van. De most főleg feszültség levezetés képpen kellene.-válaszoltam, de már vártam, hogy végre megmutassa, amit eredetileg kértünk tőle.

 -És megtudhatom, hogy miért vagy ideges?-na jó,azért ez már túlzás.

 -Ne haragudj, de nem ismerlek és nem is szeretnék róla beszélni. Inkább megmutatnád végre, hogy hol lehet jelentkezni?-emeltem kissé feljebb a hangom.

 -Cccss.nem kell felkapni a vizet, Csak egy egyszerű kérdés volt. De ahogy óhajtod, már mutatom is-azzal egy 180 fokos fordulatot vett és elindul előre, közben halkan dudorászott. Kicsit idegesítő volt már.

 -Itt is vagyunk. Én nem mennék be ha nem haragszotok-állt meg.-de remélem még látjuk egymást-suttogta, mikor egész közel hajolt hozzám, majd rám kacsintott és elment.

 -Ilyen helyes pasit-állt még mindig ugyan abban a pózban Amy lélegzetvisszafojtva-és folyton téged nézett.Tuti bejössz neki-na erre 3szor akkorára nyitottam a szemem, mint eddig volt.

 -Drága Amanda Peat. Jobb lesz ha kussban maradsz, mert ha gondolod, már most elkezdem a box órákat és jajj lesz neked.-mire ő csak kuncogott.. tudta, hogy nem gondolom komolyan.

 -Inkább kopogj már be-szólt rám. 5perc múlva már bent is voltunk és éppen azt egyeztettünk Joeval, hogy mikor menjek.

 -Az jó, ha holnap kezdesz?-töprengett-mondjuk 2kor?-nézett rám

 -Tökéletes. Akkor holnap 2. Viszlát-azzal elhagytuk az épületet és mindketten haza felé vettük az irányt, az elmaradhatatlan búcsúzkodás után.

Otthon már csak arra volt energiám, hogy ruhát váltsak és álomba ringassam magam..